Csempészek, ügynökök, emberkereskedők, prostitúcióra kényszerített lányok – Martin Pollack az 1900-as évek Amerikájába irányuló galíciai kivándorlásnak az árnyoldalairól mesél, melyek meglepő hasonlóságot mutatnak mindazzal, amivel a migránsok napjainkban is szembesülnek. Bemutatja az örök veszteseket, akik egy jobb életet keresnek és az örök nyerteseket, akik – ma éppúgy, ahogy régen is – mások kárán nyerészkednek.Galícia, hazánk egykori észak-keleti szomszédja volt a Monarchia „szegényháza”: az a hely, ahol a férfiak átlagban 27 évet éltek, a nők jó ha 30-at, ahol a lakosság közel kétharmada nem tudott sem írni, sem olvasni, ahol az agrárnépesség nagy részét kitevő kisparasztok 1 hold körüli birtokból próbálták eltartani 6-8-10 fős családjukat. Miután nem volt ipara, Galícia képtelen volt munkával és élelemmel ellátni agrárproletárjait, valamint a zsidó kisvárosok, a stetlek egyre növekvő létszámú, egyre nyomorúságosabb tömegeit. Erre a kilátástalan társadalmi helyzetre kínált panace