Tristana, az árván maradt fiatal lány az atyai jó barát, don Lope házában sínylődik, keserves magányában a cselédként szolgáló Saturna nyújt vigaszt neki a zsarnokoskodó gyám mellett, akiről jószerivel azt sem tudják, kicsoda, férj-e vagy nevelőapa. Egy séta közben aztán felbukkan Horacio, a festő, és Tristana élete egyszeriben megváltozik. A fiatalember mellett megismeri a valódi szerelmet, a művészet teremtő erejét, és ahogy kinyílik előtte a világ, a szabadság érzése tölti el, önálló életről álmodozik, melyben még a házasság elavult intézményének sincsen helye. Horaciót aztán vidékre szólítja a családi kötelesség, Tristana magára marad álmaival, szerelmét a képzelete növeszti mind nagyobbra, és e távollét közben éri a végzetes betegség: elveszti a fél lábát, s ezzel szertefoszlik minden álma, hogy független, önálló nőként élje az életet. Ideig-óráig a zenében találja meg az örömét, aztán újabb, nem várt lehetőséget kínál neki az élet.Tristana 19. századi történetét olvasva jócskán