-Célestine, a szobalány mesél tucatnyi „tisztes” polgárcsaládnál töltött szolgálatának éveiről, a nevetséges és elviselhetetlen emberi alávalóságról.Részlet a műből: Egy reggel csengettek, és mert a szobainas nem volt otthon, én mentem ajtót nyitni. Egy fiatalember lépett be. Rosszképű, ravasz tekintetű fickó. Félig munkás, félig csavargó külsejű, az a fajta, ki felváltva él betörésből és szerelemből. Kis fekete bajusza, sápadt arca és piros nyakkendője volt. Kíváncsian és meglepődve nézegette a pompás előszobát, a szőnyegeket, a tükröket. Majd egy levelet nyújtott át a Madame számára és rekedten, de parancsoló hangon így szólt:– Választ kapok…A pénzéért jött? Vagy csak megbízásból jött? Nem, aki csak küldönc, az nem beszél ilyen rendelkező módon.– Majd megnézem, hogy az asszonyom itthon van-e – feleltem okosan, kezeim között forgatva a levelet.– Itthon van… tudom… csak semmi kifogás… ez sürgős!Madame elolvasta a levelet, arca ólomszürke lett és rémületében még a dadogásán sem tudott u