Részletek
Harminc tanulmány olvasható a kötetben, egy páratlanmuzikológus pálya lenyomatai. A legkorábbiak a hatvanasévekben születtek, a legfrissebbek a kétezres évek elején.Témáik két nagy korszak, a 18. század vége, s a 20. századeleje, illetve ennek megfelelően a nyugati zene történeténekkét meghatározó alkotója, Joseph Haydn és Bartók Bélaköré csoportosulnak, de Mozart, Michael Haydn, Stravinskyés Webern is főszerepet kap néhány írásban. Somfai Lászlóaz ezredforduló körüli évtizedek legnagyobb hatású magyarmuzikológusa, világszerte ismert és elismert Bartók- és Haydnkutató.Több mint háromszáz tételt tartalmazó bibliográfiájábólmaga válogatta e kötet anyagát, amely tökéletesen tükröziérdeklődésének főbb irányait és a rá jellemző kutatói ethoszt.Somfai László figyelme éppúgy irányul a zenetörténetifolyamatok, műfaji hagyományok vagy éppen szerzői életművekegészére, mint az egyes kompozíciók részletkérdésire, akára legapróbb ornamensekig bezárólag. Otthonosan mozoga filológiától az analízisen át a legkülönfélébb zenetudományialdiszciplínák területén, s ugyanolyan maximalizmus jellemzi,miként az általa tárgyalt zeneszerzőket. De bármily fontosaklegyenek is számára a történeti, analitikus vagy filológiaikérdések, soha nem téveszti szem elől, hogy a zene elsősorbanhangzó valóság, a muzikológus kutatási eredményeinek teháta gyakorló muzsikust kell szolgálniuk. Ahogy az előszóbanfogalmaz: Pályám során mindvégig az inspirált, vajon feltudjuk-e tárni, pontosan mit jelent a múltbéli nagy mesterekkottázása? S ha értjük az üzenetet, találunk-e szövetségeseket,bátor kipróbálókat az előadóművészek legjavából?Somfai László (1934) a budapesti Zeneakadémián végeztezenetudományi tanulmányait. 1963-tól az MTA ZenetudományiIntézet Bartók Archívumának tudományos munkatársa, 1972 és2004 között a vezetője. 1969 óta tanít a Zeneakadémián, ahol1997 és 2007 között a zenetudományi Doktori Iskolát irányította,jelenleg professor emeritus. A Magyar Tudományos Akadémia,az American Academy of Arts and
Hasonló könyvek, termékek
