TIHANYTÓL KOLOZSVÁRIG

Hevesi (Heizer) József gyermek- és ifjúkora a Balaton partján telt, Kolozsváron lett a műasztalosszakma igazán megbecsült mestere és az iparosélet szervezője. Az azonban, hogy a helyi ipartörténet egyik érdemi krónikása is volt, csak nemrég derült ki. Nagy Béla, Hevesi visszaemlékezéseinek közreadója koncentrált figyelemmel, szorgalommal rendezte sajtó alá – némileg rostálva-szerkesztve – a Hevesi -alapszöveget, s a békeidők, majd a háborús évek társadalmi adottságainak megérzékítéséhez korabeli cikkekből is bőségesen idéz.Az első személyben elbeszélt történetek nyilván éles fénynyalábokat villantanak a századfordulós Kolozsvár társadalmi viszonyaira, ám még többet elárulnak az emlékezőről. Hevesit mai értelemben kevéssé tarthatjuk „szellemi embernek”. Szaktársainak elkötelezett szervezőjeként, a korabeli társadalmi berendezkedés kritikus szemű értékelőjeként, az érdekvédelem és a gazdasági józanság csillapíthatatlan szószólójaként azonban mégis egyféle „tükröt” írt hónapról hónapra, évről évre. Visszaemlékezése így talán semmivel sem kevésbé jelentős hagyatéka, mint a Bonctani Intézet, a Szent Mihály-templom, a Széki-palota vagy a tihanyi Lourdes-i Mária-oltár fából készült Hevesi-opusai.