SEHOL SE VAGY - ÖSSZEGYŰJTÖTT ÍRÁSOK

Ez a könyv nem irodalmi elhatározásból született. Nem azért, mert „írni akartam-,és nem azért, mert „mondanivalóm volt-. Sokkal inkább abból, hogy tizenötés tizenhét éves korom között olyan kérdésekkel kellett együtt élnem,amelyek elől mások – teljes joggal – még hosszú évtizedekig mentesülnek.Gyerekkoromtól vallásos közeg vett körül. Ismertem a történeteket, az ünnepeket,az imákat. De ez önmagában nem adott választ semmire. A kérdéseknem ott és nem akkor születtek meg bennem, hanem később, a kezelésalatt, a betegség közepette. Akkor, amikor hetente háromszor dialízisre jártamaz I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikára, amikor a testem működése napitapasztalattá tette a végességet, a kiszolgáltatottságot és az idő törékenységét.Ott, ahol az ember nem elméletben gondolkodik az életről és a halálról, hanemkénytelen együtt élni velük.Tizenhét éves koromban szervátültetésen estem át. Ez a pillanat katarzisthozott, egyfajta megváltást, egyúttal egyfajta istenélményt is. Mégis az igazánnagy kérdések továbbra is megmaradtak. A betegségből való szabadulás elindítottazon az úton, hogy ezekre válaszokat keressek.Ebben az állapotban találkoztam újra az Evangéliummal. Nem, mint vallásitanítással, hanem mint radikális állítással az emberi létről. Krisztus égszínkék-tiszta tanítása mindig is a legfőbb emberi (és isteni) mérték volt számomra.Nem feltétlenül vigasztalt, inkább kérdezett. És a legelementárisabb kérdésnem az volt, hogy van-e Isten, hanem az, hogy miért kell az embernek Istennélkül léteznie – és meghalnia –, ha egyszer Ő Van.Ez a kötet ebből a feszültségből született. Nem hitvédő szövegek gyűjteménye,és nem is vallomásos próza a szó hagyományos értelmében. Ezek a novellákkísérletek: különböző helyzeteken, különböző sorsokon keresztül újraés újra megkerülik ugyanazt a kérdést. Hol eltávolodva tőle, hol egészen közelhajolva hozzá. Vannak köztük korai írások, amelyek még csak tapogatóznak,és vannak későbbi darabok, amelyek már pontosabban érzik, mit lehet és mitnem lehet kimondani.Nem véletlen, hogy a kötet címe egy sokat sejtető, személyes tapasztalatbólszületett, amely hangzásában mégis kérdésként tér vissza: Sehol se vagy. Ez amondat egyszerre hordoz hiányt és jelenlétet, tagadást és állítást – attól függően,milyen kontextusban olvassuk.Az évek során nem jutottam el a végső válaszokig. Inkább egy felismeréshezérkeztem: Isten hiánya nem egyszerűen veszteség. Jelenthet mást is. Felelősséget,komolyan veendő szabadságot. Annak a terhét, hogy mindazt, amit korábban Istenre bíztunk volna, az embernek magának kell hordoznia. Sőt, valamiolyasmit is, ami igazán megrendítő és egyúttal megnyugtató is lehet.Ez a könyv ajtókat nyithat, amelyeken az olvasó ki-be sétálhat. Megmutatjaazt az utat, amelyet végigjártam, hogy bizonyos felismerésekre ébredjek, ésezek novellák formájában testet öltsenek.