RUDOLF NUREYEV

udolf Nureyevben (1938-1993), a távoli Ufában felnőtt, majd a szentpétervári Kirov színpadán első sikereit arató, de az otthoni fojtogatóan konzervatív balettélet miatt elsőként Nyugatra menekülő -szovjet- táncosban a nagyközönség és a szakkritika is a századelő legendás férfitáncosának, Vaclav Nizsinszkijnek az újbóli megtestesülését látta.Nureyev alakját már életében legendák - és botrányok - övezték, hiszen egyszerre volt alázatos és kibírhatatlanul akaratos; önző és nagylelkű; pénzsóvár és adakozó; csak magával törődő egoista, ugyanakkor a fiatalokat segítő mester és pártfogó; közönséges és emelkedett; az életet habzsoló társasági lény és magányos, kontemplatív gondolkodó. A színpadon pedig olyan belső tűzzel, egyedülálló energiával, rendkívüli muzikalitással és plaszticitással formálta meg szerepeit, hogy világszerte fanatikus rajongók őrjöngő tapsa és hisztérikus lelkesedése kísérte fellépéseit.A magyar közönség mindebből semmit nem élhetett át, hiszen egy -disszidensnek- évtizedeken át még a nevét sem lehetett leírni. Ma mégis egyedül a magyar fővárosnak van joga az ő nevét viselő Nemzetközi Balettverseny megrendezésére, hiszen élete utolsó szakaszában több szálon is kapcsolódott Budapesthez.Julie Kavanagh sokoldalú kutatásra alapozott, lebilincselő életrajza tárgyilagosan, mégis szenvedélyes csodálattal és szeretettel idézi fel e páratlanul ellentmondásos művész-zseni pályáját.