RENDEZVOUS WITH BACH - CD -

„minden muzsikának csak Isten dicsőítése és a lélek felüdülése lehet az indoka.” Bach Egy több szempontból is igazán különleges lemezt tart a kezében a kedves hallgató. Egyrészt azért, mert eredetileg egyik mű sem fagottra íródott és egyébként nem is tudunk arról, hogy maga Bach írt volna műveket szóló fagottra. Másrészt az általam készített fagott-átiratok eredetileg három különböző hangszerre íródtak, amelyek közül a Fuvolapartita (BWV 1013) átírása a hangszer aerofon sajátosságai miatt kézenfekvő választásnak tűnt, de a csembalóra (BWV 819) és csellóra (BWV 1008) íródott szvitek sem elképzelhetetlenek fagotton. A „Találkozások Bachal” cím tehát elsősorban arra utal, hogy a különböző szólóhangszerekre komponált táncsorozatok sajátos hangzásvilága hogyan ültethető át a lehető leghangszerszerűbben és – amennyire ez meghatározható – korhű módon fagottra.A szvit vagy partita a 17. században kialakult műforma: ciklikus táncok sorozata. Az egyes táncok hangneme általában megegyezik, viszont karakterük: lassú-gyors, és lüktetésük: páros-páratlan, éles kontrasztot képeznek a párba állított tételek között. A műfaj csúcspontja éppen Bach működésének idejére esik, számos zenekari szvitje és különböző szólóhangszerekre – csembaló, hegedű, cselló – komponált szvit vagy partita sorozata maradt ránk. Mindig is nagyon vonzott a szólóhangszeres művek játéka és hallgatása, hiszen az előadó részéről az egy szólam adta lehetőségek miatt fokozottabb koncentrációt és kidolgozást igényel a művek megszólaltatása, ugyanakkor belsőségesebb, intimebb élményt nyújt a hallgató számára is az ilyen darabok meghallgatása, mint a több szólamot vagy hangszert foglalkoztató grandiózus zeneművek élménye. Az egy szólam Bach esetében azonban közel sem jelenti azt, hogy csupán egy dallamot játszik a játékos, hiszen a látens módon egyébként mindvégig jelen lévő basszus hangok gyakran megjelennek a kottában és sokszor a dallam és a basszus között álló kísérő szólamok is hallhatókká válnak. A szvitek vita