ÖNKÉP ÉS MÚLTKÉP - A REPREZENTÁCIÓ SZÍNTEREI NÁDASDY FERENC ÉS A 17. SZÁZADI FŐ

-Az európai főnemesség számára a reprezentáció nemcsak a ranggal járó életstílus lényegét jelentette, de egyfajta stratégiát is a társadalmi megjelenés, az önkép formálására. Ez érvényesu¨lt a bécsi udvar vonzásában élő magyar arisztokraták értékválasztásaiban, így Nádasdy Ferenc országbíró, az egyik legsokoldalúbb hazai mecénás egyházi és főnemesi építkezéseiben, az udvari kultúra számos teru¨letét érintő műpártolásában, gyűjtői céljaiban is. A nagyúri reprezentációnak elsősorban a várak, rezidenciák biztosítottak keretet, amelyek többféle rendeltetésre alkalmasan családi élettérként és gyűjtemények (könyvtár, kincstár, természeti és technikai ritkaságokat tartalmazó Kunstkammer) őrzőhelyeként tulajdonosuk közéleti szerepét árnyaló díszítőprogramnak is teret adtak.A főrangúak családi önképét az elődök érdemeire való hivatkozás is formálta. Genealógiai levezetések, festett és metszett családfák, a történetiség illúzióját keltő képes családtörténetek hitelesítették az arisztokrata nemzetségek régi előkelőségét, családi hagyományként őrzött társadalmi karrierjét. Az Esterházyak és a Batthyányak reprezentációjába tartozó művek közu¨l több modellszerűen példázza a megteremtett múlt és a történeti valóság effajta összjátékát.-