NAGY MAGYAR TÁJSZÓTÁR

A Nagy magyar tájszótár tudományos igényességgel egy kötetbe szerkesztett, az érdeklődők széles rétege számára készült forrásjelölő, egynyelvű szótár. A magyar nyelvterület egy-egy részén - főleg az idősebbek nyelvében - még napjainkban is használatos szavak mellett az archaikus, a kihalt vagy a kihalófélben lévő népnyelvi és tájnyelvi szavak magyarázó adattára. A Nagy magyar tájszótár 20 regionális tájszótárból, 2 általános magyar tájszótárból, egy nyelvatlaszból, illetve 2 magyar értelmező szótárból összegyűjtve 55 000 valódi, jelentésbeli és alaki tájszónak adja meg, magyarázza el több mint 70 000 jelentését. A gyűjtemény bemutatja a mára szinte teljesen letűnt paraszti világot és a visszaszorult paraszti gazdálkodás tipikus munkafolyamatait, tárgyait, tevékenységeit. A szótár a szókincsen keresztül színes képet ad a hajdani élet mindennapjairól, a falusi foglalkozásokról, a földművelésről, az állattenyésztésről, a kertészetről, az erdőgazdasági munkálatokról, a halászatról, a háziiparról. Betekintést nyújt az erdei és mezei növények gyűjtésének mikéntjébe, a népi gyógyászat világába. Gyarapítja ismereteinket a népi táplálkozás és a helyi népviseletek szó- és fogalomkincséről. A Nagy magyar tájszótárban megtalálható a hajdani hiedelmek, babonák szóanyaga is. Ezért a szótár az elmúlt évszázadok művelődéstörténeti ismerettára és a magyar nemzeti műveltség enciklopédiája. A Nagy magyar tájszótár több nyelvjárási terület tájszavait - a Kárpát-medencét szinte teljesen lefedve - egybeszerkesztve tárja elénk. A feldolgozott források több mint egy évszázad alatt láttak napvilágot, így a Nagy magyar tájszótár a magyar nyelv szókincsének egyfajta történeti, diakrón szótárának is tekinthető. Forrásjelölő voltának köszönhetően mindegyik nyelvi elem, szó visszakereshető az eredeti forrásban, így további szónyomozások kiindulópontja lehet. A korábbi tájszógyűjteményeknél szélesebb merítéssel mutatja be a magyar nép- és tájnyelv területi változatosságát, sokszínűségét. További