KÖZELÍTÉSEK - TANULMÁNYOK ERDÉLY 19-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ

Részben elvi, részben nagyon is érthető pragmatikus okokból (cenzúra) Erdély 20. századi történetével sem a kolozsvári, sem a bukaresti történészek, sem más városok helytörténészei nem vagy alig foglalkoztak. Munkásságuk súlypontjai a középkor, az Erdélyi Fejedelemség kora és az újkor volt a 19. század közepéig. Magyarországon úgyszintén a kutatás perifériájára szorult Erdély 19–20. századi története. Csatári Dániel ideológiailag meglehetősen elfogult, ám akkor mégis hiánypótló munkája – Forgószélben, 1969 –, amely a román–magyar viszony 1940 és 1944 közötti történetét dolgozta fel, kivételszámba ment.A változás első jelei Magyarországon az 1980-as évek második felében (Köpeczi Béla főszerk: Erdély története. I–III. Bp., 1986), Romániában az 1989–90-es rendszerváltozás után kezdtek mutatkozni. Az azóta eltelt több mint negyedszázadban mindkét ország kutatóinak kitágult a horizontja, s a régebbi korok mellett az utolsó évtizedek történetéről is számos értékes munka látott napvilágot. A fehér foltok száma azonban még mindig igen jelentős, ezért rendkívül fontos azoknak a fiatal történészeknek a tevékenysége, akik a 19. század végi s különösen a 20. századi Erdély történetére specializálódnak. Ez a kötet 7 ilyen erdélyi történész munkájába enged bepillantást.” Romsics Ignác