ISKOLÁZOTTSÁGI VERSENY ÉS HUMÁNERŐFORRÁSOK A 21. SZÁZAD KÖZEPÉN

Annak, aki a 20. század közepén született – mint én –, a mai napig kissé megrendítő, hogy ma a 21. században élünk. Megrendítő, ha ismeri a történelmet, hiszen az eltelt háromnegyed évszázad megdöbbentő változásokkal járt.A számtalan tudományos vívmány és életforma-változást hozó innováció mellett, talán a legfontosabb a háromnegyed évszázada tartó béke, egy olyan évszázad után, amelynek első felében két globális háború zajlott.És hogy jelen könyv kutatási területére térjünk: egy másik hatalmas változás az iskolázottság radikális növekedése. A világ népességének átlagos iskolázottsága az 1950. évi 3,71 évről az ezredfordulóra nagyjából kétszeresére, 7,38 évre növekedett, ma 2020-ban 8,80 év, s 2050-re várhatóan 10,6 évre, az 1950-esnek majdnem háromszorosára emelkedik.Jelen könyv írója mint oktatáskutató hajlamos a fenti két tényt összekapcsolni. Talán az iskolázottság növekedése hozta el a hosszú békét. Vagy ha nem is közvetlenül az hozta el, talán van köze ahhoz. Ebből az aspektusból sem véletlen tehát, hogy a 20. század közepétől iskolázottsági verseny zajlik a világon.Ebben a könyvben ennek az iskolázottsági versenynek elsősorban felsőoktatási vonatkozásait elemezzük, annak különbözői elemeit és aspektusait vizsgálva.E könyv első része nemzetközi, a második része hazai vonatkozású írásokból áll. A második részt a hazai humánerőforrás-helyzet romló állapotát bemutató írás zárja. Végül, a harmadik részben néhány, a tárgyalt témához kapcsolódó aktuális esszét talál az olvasó.Kinek ajánlható a könyv? Az oktatással foglalkozó kutatóknak, hallgatóknak és lényegében mindenkinek, aki érdeklődik a felsőoktatás folyamatai és az emberi erőforrások fejlődése iránt.A Társadalom és oktatás sorozat új tagja.