HALMAI TAMÁS: HEKATÉ MALLARMÉT OLVAS

A föltűnően termékeny és igen sokoldalú felvidéki költő, Fellinger Károly (Pozsony, 1963)nyelvi-poétikai világát korszerűen keresztény szemléletmód sugarazza át. Versei ésgyerekversei a formakereső játékosság és az örömhírhez hű melankólia köztes tereibenszólítják meg az olvasót.Hagyománytisztelő kreativitás, ismeretterjesztő ambíció (néprajzi és kultúrtörténetivonatkozásban), családtörténeti elhivatottság és gyermekekhez is közel hajolólokálpatriotizmus közös eredménye, hogy e nyelvművészet vezérmotívumai (Isten, kereszt,labirintus, menedék, nemlét, emlékezet stb.) meggyőzően szép hálózatot alkotnak.Idiómákkal játszó szemantika, aforisztikus-szentenciózus lelemények, esztétikaiminőségeket elegyítő érzelmi-gondolati összetettség, a jelenetezések álomi/látomásoslogikája, a képzettársítások végletes szabadsága és a képes beszéd eredeti megoldásai teszikegyedivé és emlékezetessé ezt a versnyelvi magatartást, ezt a poétikai kultúrát.Hommage-ok, ajánlások, átiratok és ekphrasziszok rajzolják ki a művészetközitájékozódás életművet formázó mátrixát. Vladimír Holantól és Paul Celantól Pilinszkyn átFilip Tamásig, Marno Jánosig, Vörös Istvánig húzódik az a poétikai mező, melyben FellingerKároly – groteszk hajlásokkal is – evangéliumi lírája a személyes közlés és az egyetemesszólamok egyensúlypontjaira tapint, a költészetet mint metafizikai kódfejtést mutatva föl.2A saját hang kimunkálása, a megjelenések üdvös szaporasága és a kritikai elismerés –díjakban is megmutatkozó – egyöntetűsége a kései évek szüreti hozadéka. A fölfrissülőrecepció több irányból, több szólamban keresett nyelvet az életmű szóra bírásához.Fellinger Károly „a sűrítés, a kihagyásos versbeszéd, a paradoxonok mestere” –fogalmaz Grendel Lajos (MH21/249). „[A] megtalált személyesség költészete ez” – írja VidaGergely (MH74). S egyéb értelmezői észrevételek is lényegi vonásokat emelnek ki:„Pátoszmentes intellektualitás és nemes egyszerűség jellemzi sorait” (Bakonyi István,MH113) – „Kihalóban lévő faj, metafizikus költő” (Jász Attila, MH247) – „Nem csal, nemámít. Hősközösségi, gyűjtögető életmódú költészettel játszik.” (Vass Tibor, MH258) – [a„Fellinger-világ”] „tele van banalitással és szentségekkel, csak rajtunk múlik, mit mineklátunk” (Filip Tamás, MH111) – [a költő] „az életet gyűjti, annak minden kiterjedését, apuzzle valamennyi darabkáját egymás mellé próbálja” (Tamási Orosz János, MH280).A versek metafizikus-gondolati természete és a versnyelvi személyesség eredőiugyancsak számos olvasatban nyomatékot kapnak: „Fellinger Károly költészetében egyetlenmegjelenítő síkra tereli az ember által megélt és megélhető valóságot, valamint azt a többletet,amit a metafizika, a filozófiai és teológiai értelemben vett transzcendencia, amegtapasztaltakon túli tényszerűség és feltételezés alkot, amit általában emberi létként írunkle.” (Fekete J. József, MH7) – „…ez a költészet egységesen magas színvonalon, a kortársversbeszédek irányainak ismeretében (a nyelvi áttetszőséget, az emlékezés nehézségeit vagyegyáltalában a líra mai szerepét tematizáló versekkel) próbálja felfejteni a származásnak és acsaládi kapcsolatoknak az alkotómunkára gyakorolt hatásait” (Smid Róbert, MH100).