HÁROM NAP EGY ESZTENDŐ

Szonja German immár második, a kétnyelvűség fűszeres nyomait változatlanul magán viselő kötete valódi csemege a magyar irodalmi polcon. A Három nap egy esztendő ott kezdődik, ahol a számtan, a fizika s néha még a józan ész is csődöt mond. Rébuszoktól mentes, mégis sejtelmes írásaiban az idő legkevésbé sem lineáris, és a 2+2 számtani összege sem mindig négy…A valóságon innen és túl, hol az álom, hol az ébrenlét mezsgyéjén fonódó tizenhét, látszólag egyáltalán nem összefüggő történet a minőségi kikapcsolódás élményét kínálja az olvasónak. Soha nem öncélúan, hanem mint egy titokzatos rendező szavára fokozatosan kitágulnak a határok, és észre sem vesszük, ahogy szárnyat bont a képzelet.Emlékmorzsákkal teli káprázatkóc ez a kötet.A szerző több kultúra nyomait is magán viselő látásmódja óhatatlanul eltér a mainstreamtől. Amennyit elvesz a megszokottból, annyit biztosan hozzá is tesz. Kísérletezik a nyelvvel, játszik az asszociációkkal, ha a mondandó úgy kívánja, a műfaji határokat is bátran áthágja. Számára az irodalmi forma csupán eszköz, sosem cél. Ezért annak, aki a szigorúan megszokottat keresi, vagy valami konkrét, kiszámítható irodalmi stílust vár, nem ígérjük, hogy ebben a kötetben megtalálja. Egy bizonyos: Szonja German kézzelfogható transzcendenciával, asszociációkkal finoman átszőtt prózája megszólít, elgondolkodtat, vigasztal, mosolyt fakaszt. Aki nem hiszi, járjon utána…* A Három nap egy esztendő ott kezdődik, ahol a számtan csődöt mond.Hová lesz a múlt? Miért fontosak a varrógépek? Mi történik, ha az ember találkozik az ókori Sálem királyával? Beléphetünk-e valaki más álmába? Van-e értéke egy könnycseppnek? Valósak-e az álmok? Lineáris-e az idő? Mivel „tankolhatunk meg egy sárkányt”? Hány kilométerre elég egy simogatás? Hol fordul át a próza verselésbe? Milyen az, amikor az ember arra eszmél, hogy szél a szakmája? Fontos-e, hogy a táj befogadjon, ha lakást keres az ember? Létezik-e lélekcsere? Miért telefonálunk altatás utáni bódulatban olyan embereknek, akikhez semmi közünk? Mi az igazi luxus? Fogunk-e még táncolni? És ami talán a legfontosabb: merre van az a bizonyos Budaörs?