GÖRDÜL A KŐ

-Ahogy a tizenkét kőműves emelte falakkal a magos Déva vára is az egekig ért egyszer, úgy érkezik el újfent az egekig Toót-Holló Tamás kőmisztérium-trilógiája is. A Gördül a kő című regény már a harmadik a kövekkel gördülő és zendülő regények sorában, s ennek ünnepéül egyszerre három rendbéli úton is az égbe tart. Az égbe tart a történet legelőbb azzal, hogy a sárkányokat megzabolázó garabonciások látják, nem úgy van most, mint volt régen: mert nem az a Nap süt az égen. De látják már az Esthajnalcsillagot. Hétfejű sárkány lován van a nyeregkápa alatt. Látják már a Holdat. Kilencfejű sárkány lován van a szügyellő alatt. Látják már a Napot. Tizenkétfejű sárkány lován van a homlokszíj alatt. S amit észrevesznek, azért az igaz fényért bármit meg is tesznek. Bejárják hát az Égitestszabadítók örök útját, hogy amiként a földön már a kő kövön marad, s a háromkövű malom is igazgyöngyöt járhat, végül szabad Nap járjon már a hét égen. Szabad Hold keljen fel a hét ég rejtekében. Szabad legyen már az Esthajnalcsillag is az igaz fények derengésében. Az égbe tart a történet aztán azzal is, hogy ezzel a regénnyel nemcsak a magyar folklórban híven megőrzött Garabonciás Könyv meghívása válik teljessé a magunk valóságába, hanem a könyvet megismerő garabonciás előttünk is kinyitja a könyvet: hogy ezzel nekünk is azt üzenje, amit a könyv üzen neki. Hogy menjünk fel. Mert a Garabonciás Könyve kész arra, hogy felvigyen a hét magas égbe. Hogy felvigyen a Világlátó Bérc legtetejére. S hozzá még egy tündérrel közösen átélt szerelem megélésének és elfelejtésének hamuszürke végvidékére. Égbe tart a regény legvégül pedig azzal, hogy a történetet elmesélő garabonciásnak végül a fejére kerül a szüntelen teremtés tojáshéjkoronája, hogy a tojás héja alatt megkoronázva is szakadatlanul ott derengjen majd benne a tojás valaha volt fehérje és a tojás valaha volt aranya. Ezt a szakadatlan derengést pedig onnan kapja ajándékba, ahol az Ég mennyezetei, a Kárpát-medence festett kazettás templomi mennyezetei vezetik őt képről képre – mígnem bevégzi a garabonciások a folklórhagyományban szintén híven megőrzött tizenkettő és még egy iskoláját: a Nap útját és a Hold útját. Ezen az élők elevenségével és a holtak örökségével megtett, a csillagvilág előbb aranyló, aztán ezüstös fényével megszórt úton esik aztán úgy, hogy a szüntelen keletkezés koronájával avatott király tiszteletére madarak szállnak fel hát szárnyak nélkül, s fára ülnek hát lábak nélkül. Hogy jöjjön egy király Napkeletről. Aki mind megeszi szája nélkül. A három rendbéli égi út tisztességét megadván felmegy hát a király is, de nem a tetejetlen fa magasába, hanem egy torony hetedik magasságába, hogy ott aztán az élő és haló víz forrásának csordogálásával teljes csobbanásban is csak javában megmártózzon. De ez már nem a Kő Misztériumának jelenléte, hanem a Forrás Könyvének hírül adása. Toót-Holló Tamás újabb trilógiájának, a királyok beavatási útjával tudós könyveknek a sorát is csak nyitatlanul nyitva.-