-...A lírai én a nagyvilágban barangol, idegenként, otthontalanul ott, de olyanként, akinek mégiscsak van otthona odahaza, olyan otthon, amelyik nem feltétlenül fagyasztja bele egy giccses, hamis létbe. Neki nem a kormánykereke tört el, ő maga a törés a kormányon. Ahogy finom üzenete is beleér a mai korba, annak viszont, aki megérti, egy gyomorszájba vágással felér – ezen a ponton ér össze kisebbségi lét, emigráns lét, migráns lét: (…) kása nem étel / taliga nem szekér / tót nem ember / nekünk csak térdig ér a tenger / vesztesek a teremtésben / (majdnem) hazátlanok mégis mi vagyunk / mert ahol mindenki idegen /mindenki otthon van…- Zalán Tibor