CIVILKÖNYV

„Politikailag csak az a beszéd a korrekt, ami nem kicsinyíti, szépíti, nem elsimogatja a bajt.”Szalonképesen fogalmazva: napjainkban nem a politikai korrekt, finom pengeváltások, elegáns riposztok, egymás véleményének tisztelete, a tolerancia jellemzik politikai küzdőtereink hangnemét, eszköztárát.Lendvai Ildikó nem szorul bemutatásra. Civilkönyvében – amellett, hogy néhány csemegének számító írásában privát szférájába is betekintést enged –, az egykori közéleti szereplő, jelenleg civil közíró más oldalát mutatja meg. Szerzőnk szocialista politikusi pályafutását befejezve az elegáns parlamenti kiskosztümöt farmerre cserélte, és ezzel együtt más fegyvernemet is választott, hogy az általa képviselt értékeket új műfajban képviselje tovább. Írásaiban a korábbi pályafutása során megszerzett összes tudását, politikai éleslátását, jól ismert debattőri tehetségét, problémaérzékenységét, szociális kérdések iránti elkötelezettségét, politikai bölcsességét „csatasorba állítja”. Mindezek segítségével arra vállalkozik, hogy vérbeli civilként rámutasson a hatalom sanda mesterkedéseire, vacak trükkjeire, arroganciájára, nemtelen manipulációira, a burjánzó korrupció ordító jeleire. Teszi mindezt a józan ész nevében és képviseletében, szellemesen, elegánsan, arrogancia, gyűlölet nélkül. Vitriolos humorral vagy maró gúnnyal, olykor finom iróniával, ugyanakkor jogos indulattal tart valós képet mutató tükröt a görbe valóság elé, miközben hangosan, jól hallhatóan, szótagolva, artikulálva kimondja, hogy a király meztelen.