AZ ELBESZÉLÉS TÖRÉSE - MODERNSÉG ÉS AMBIVALENCIA SZÁZADGORDULÓS MAGYAR NOVELLÁKB

„Nem éppen kirívó esemény, ha valaki a kifejezés nehézségébe ütközik: szinte lépten-nyomon előfordul, hogy a nyelv nem adja magát vagy nem forog, s a beszéd fonala megszakad, a szavak pergése megakad. Móricz azonban éppen hogy beszél ott, ahol más hallgat. Az irodalom legsajátosabb teljesítménye mintha abban állna, hogy nyelvében alakot ölthet, megszólalhat az, aminek látszólag nincs helye ebben a nyelvben […]. Kosztolányi tulajdonképpen éppúgy nem a Móricz-elbeszélések szűkszavúságát emeli ki, fokozva-kiélezve az elhallgatások súlyát, ahogy a későbbi pályatárs, Esterházy Péter híres-hírhedt előszó-esszéje sem: ahol ťlassan elfogy a levegő, két ember néz farkasszemet, […] két artikulálatlanság, két némaság – amire Móricznak még mindig marad szava. […] (ahol – tehát? – minden szöveg, a tér is.)Ť Ahol már nem számítunk rá, ott, és még mindig, működik a nyelv.”Bengi László 1976-ban született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom, összehasonlító irodalomtörténet és vegyész szakokon szerzett diplomát. Jelenleg az ELTE BTK Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszékének vezetője. Korábbi önálló kötetei: Az elbeszélés kihívása (2000), Elbeszélt halál (2012), Márton László (2014), Az irodalom színterei (2016).