ARTEMISIA

„Ugyan, hagyd a tájképeket, nem neked valók.” Artemisia élete most egyetlen harmonikus folyamnak tűnik az első apai tanításoktól, fiatalsága aszketikus gyakorlatától egészen a mai napig, amikor Orazio minden finomkodás nélkül beszél vele, mint társaihoz, Róma legjobb festőihez annak idején a Croce utcában. Kimondhatatlan boldogság, melyben az oly hamar elveszített megbecsülést visszanyeri a lankadó lélek. Nem számít, hogy nő, akit többszörösen mellőztek, kétszer elárultak. Nincs többé kétség, egy új festő született: Artemisia Gentileschi.- Anna Banti lélektani regénye a barokk festőzseniről, Artemisia Gentileschiről, egy íróról és egy festőről, két női sors összefonódásáról, sikertörténetről két, egymástól távoli században. Egyszerre korrajz, naplószerű szöveg, de közben mégis fontos eleme a történés. -Az Artemisia attól lesz nagy mű – és Banti munkái között is egyedi –, hogy kettős a sorsa, az elveszített és újraalkotott könyvé.- “Soha ilyen erősen nem jutott kifejezésre a regényíró szenvedélye a főhőse iránt.”– SUSAN SONTAG Az olasz modernizmus meghatározó regénye Lukácsi Margit mesteri fordításában, 80 év után először jelenik meg magyarul, Vígh Éva tanulmánya és Susan Sontag előszava kíséri (fordította Lázár Júlia).