ÁRAPATAKI ÉLŐ NÉPMŰVÉSZET

Árapatak, amelynek népművészete a XX. században többször is határokon is átnyúló hírnévre tett szert, Háromszék déli csücskében fekszik, valaha a magyar, román és szász vidék határán határozták meg. Varrottasainak már a millennium idején hírneve kelt, majd egy élelmes brassói kereskedő tette keresett árucikké. A két világháború között nem csak Magyarországra, de Svájcba, Hollandiába is eljutott, hogy az 1970-es években, majd 1989 után újabb virágkorát élje. Köszönhető volt ez nem csak szorgalmas asszonyinak-lányainak, de lelkes és áldozatkész tanítónőknek, az első világháború előtt Benczédi Máriának, a két háború között Csulak Magdának, a későbbi évtizedekben e kötet szerzőjének, Lőrinczi Etelkának, akik az egyébként csak házi használatra készült varrottasokat szakszerű irányításuk mellett a népi iparművészet keretében igen keresett cikké tették.Lőrinczi Etelka (1927-2012) Árapatakon született, s a sepsiszentgyörgyi és székelyudvarhelyi tanítónőképzőben végzett évek után itt is élt, s tanítói munkája mellett egész életét faluja népművészetének szentelte. Gyűjtötte és tanulmányozta a faluja varrottasainál alkalmazott mintákat, a rojtkötések, a tojásfestés a hagyományos varrás-technikákat, sőt azokat felhasználva, maga is varrt, szőtt saját kompozíciójú darabokat is. Összegyűjtött közel 300 írott-tojásmintát, mintegy 200 helyi varrott illetve tűcsipkét, 50 féle szőttes-mintát. Gyűjtéseinek eredményeként a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum ma értékes és gazdag árapataki kiállítási anyaggal rendelkezik.Mind emellett arra is törekedett, hogy faluja népművészetét a felnövő nemzedékekkel is megismertesse: falujában 1973-1982 között vezette a Népművészeti Iskola varró-tagozatát, a Kriza János Néprajzi Társaságban, a gyergyószárhegyi Szépteremtő Kaláka, az illyefalvi hagyományőrző alkotótáborok keretében, Sepsiszentgyörgyön, Árkoson, Baróton, Brassóban előadásokat tartott. A Kriza János Néprajzi Társaság pályázatain három ízben, budapesti néprajzi pályázatokon hat ízben díjazták munkáit.