ÁLLATI JELEK, KÉPEK ÉS TEREK I-II.

„Az állatok ťművészeténekŤ problémáit igazán gondosan és szemiotikai szempontból tárgyalta az állatokťművészetévelŤ évtizedeken át foglalkozó világhírű nyelvész és szemiotikus, Thomas A. Sebeok, akinek könyve:A művészet előzményei (1979) magyarul is megjelent (1983). Magától értetődő ötlet volt, hogy amikorBudapesten és Bécsben ünnepeltük Thomas A. Sebeok professzor 70. születésnapját, a Symbolicity címűnemzetközi tudományos szimpóziumon... Böbe és általában a majomfestmények kérdései is előkerüljenek.”(Voigt Vilmos)„Az állatok szemiotikai szempontból történő vizsgálata és értelmezése tehát összekapcsolja a biológiátés a humán tudományokat. ... Az állatok alanyiságát itt oly módon kell értelmezni, hogy az állategyedeta jelentések szemiotikai hálójának, a kommunikációs kapcsolatoknak, sőt az emberi diskurzusok résztvevőjekéntértelmezik. Az állatokat a szemiózis aktív résztvevőiként értelmezzük, vagyis úgy, mint a jelek használóit,akik perceptuális ciklusokon (érzéki észlelési folyamatokon) keresztül kapcsolatban állnak más állatokkalés környezetükkel.” (Timo Maran et al.)„Az állatoknak tulajdonított – valójában emberi – tulajdonságok hagyománya nem csak az írott forrásokban,hanem a vizuális reprezentációkban és a szóbeliségben, a közmondásokban és a mesékben is jelen volt,ezáltal az egész európai kultúrát áthatotta. Azon túl, hogy az állatokat külső jegyeik és – az antropomorfizációkövetkeztében – vélt belső tulajdonságaik révén specifikus emberi viselkedésformáknak feleltették meg,a többségében negatív állatjelképekkel az emberhez méltatlan szintre aljasító bűnök következményeitis hangsúlyozták.” (Újvári Edit)„A nyelvészet, a biológia és az etológia határterületein mozgó kutatások értelmezhetővé teszik a vadgyermekekreszocializációja nehézségeinek okait. Ezt a fajta tudományos szemléletmódot számon kérni a szépirodalom,a lektűrirodalom, ill. a tömegfilm alkotásain természetesen dőreség lenne, de az elemzési szempontokérvényesítése ezeken a szövegeken megmutathatja, hogy a 19. század végének gondolkodásmódja a természetességről, az emberi és állati létről, morális megalapozottságáról, a vadsághoz való viszonyról és a fajokközötti kommunikáció lehetőségéről mennyire közel áll a tudomány kérdésfelvetéseihez.” (Szirmai Éva)„Mi az oka annak, hogy a nyugati világban a 18. századtól az orosz medve már egyértelműen egy szimbolikusťhatárőrŤ a civilizáció és barbárság határán? (...) Hogyan épül be az orosz medve toposza napjaink Oroszországánakpolitikai identitásába...” (Tóth Szergej)