A TENGERI HATALOM TÖRTÉNETE

Az ókor hajnalától a modern ipari forradalomig, több mint 4500 éven át szinte minden ország, korszak vagy civilizáció mezőgazdasági jellegű: a termelés zömét az állattenyésztés és földművelés adja, a társadalom legnagyobb része a földből él. Ugyanakkor kb. Kr.e. 1800 után megjelent egy új ország-típus is. Olyan államok, melyek nem a földből vagy a legelőkből, hanem a tengerből éltek. Ezek a rendre kis területű és népességű államok – melyeket a kötetben tengergazdaságnak, tengeri hatalomnak, illetve kikötő típusú államnak nevez a szerző – jólétüket a tengeri kereskedelemre alapozták. Emellett jelentős szerepet játszott életükben a tengeri sólepárlás, a halászat, valamint a tengeri hadviselés, illetve gyakran a kalózkodás. A kikötő típusú állam első esete talán Kréta, mely a Kr.e. II. évezred középső harmadában élte virágkorát. Bizonyosan ennek a modellnek a klasszikus megtestesítője Fönícia. A görög világban sok ilyen állam volt. Közülük az archaikus korból Samos, a klasszikus korból Athén, a hellenisztikus korból Rhodos szerepét hangsúlyozza a szerző. A tengeri hatalom többékevésbé tipikus megtestesítője Karthago. A középkorban a Hanza szövetségben vezető szerepet játszó Lübeck és a levantei Velence példáján ismerhető fel a kikötő típusú állam továbbélése, de a könyv történész szerzője sok utalást tesz Genova, több Hanza város és Portugália szerepére is. A kötet primer források (Hérodotos, Polybios, Thukydidés, Appiános, Livius stb.) valamint magyar és külföldi szakirodalom feldolgozásán alapul. Az ismeretterjesztő jelleg mutatkozik meg a könyv olvasmányos stílusában, illetve a mítoszok beépítésében. Hasonló jellegű munka Magyarországon még nem jelent meg. Ujlaky István jelen munkája a korábbi Nemzettankönyv című kötete után Közép-Európánál távolabbra veti tekintetét, s ebben az európai geopolitikai térben is bizonyítja elmélyült ismereteit, történetírói képességét és pontos tájékozottságát.