A SZABADKŐMŰVESSÉG TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON

A bánsági születésű, erdélyi irodalomtörténész Abafi mintegy fél évszázadon keresztül publikálta azóta kánonikussá vált műveit, tagja volt a kor valamennyi fontos irodalmi társaságának, hovatovább a nevéhez fűződik a Szilágyi Sándor által megálmodott Nemzeti Könyvtár köteteinek kiadása is, a 19. század derekától kezdődően. Az ok prózai volt: a kiegyezés után az osztrák–magyar szimbiózis kulturális vetületeként megindult a magyar irodalmi és történelmi, tágabb értelemben kultúr- és művelődéstörténeti munkák kiadása, sőt mecénások is akadtak bőven e misszióhoz. Az irodalmi anekdoták szerint maga Abafi is teljes vagyonát erre szánta, magyarán szellemiekben mérte a hatalmat, nem pedig vagyonban. A kultúra megannyi területén tevékenykedő Abafi Kazinczy-kutatásai során merült el a szabadkőművesség rejtelmeiben, később a Festetichek kapcsolatait kutatta a dégi szabadkőműves könyvtárban, s először kiadta tanulmánykötetben kutatásai eredményeit, majd ezt követően ásta bele magát a szabadkőműves hagyományba: jelen esetben a páholyok történetébe méghozzá úgy, hogy mindkét vonulatot (angol és francia, mai szóhasználattal angolszász és latin) bemutatja a szerveződő közép-európai páholyok kapcsán. A könyv kétszáz évnyi magyar történelem spirituális hátterének interpretációja, ami által világossá válik az olvasó számára számos ismert esemény menete: Kazinczy lázadása, Bessenyei bécsi tevékenysége, a teljes Martinovics-mozgalom szellemi háttere, a 19. század eleji európai és magyar történelmi összekapcsolódások érintkezései, az országgyűlések belső mechanizmusa, a forrongó Európa szellemi csapdái Napoleóntól a Bourbon-restauráción keresztül egészen a század közepi forradalmakig. Magyar viszonylatban természetesen szerepel valamennyi páholytag felsorolása is a kötet végén, melyből végképp megérthetjük, milyen szálak mozgatták az időszak magyar prominenseit. És egyáltalán: kik voltak ők?