A RACHEL-ESET

Az egyetemista Rachel egy könyvesboltban dolgozik, itt találkozik Jamesszel, akivel rögtön megtalálják a közös hangot. A szikrázóan intelligens fiúval hamarosan lakótársak lesznek, és ezzel egy olyan barátság veszi kezdetét, amely örökre megváltoztatja az életüket. Bohém életüket folytonos anyagi gondok közepette élik az írországi Corkban, vad tivornyázások közepette.Amikor Rachel beleszeret nős egyetemi tanárába, Dr. Fred Byrne-be, kieszelnek egy tervet: könyvbemutatót szerveznek neki, hogy utána a lány elcsábíthassa a férfit. Frednek azonban más vágyai vannak. Titkok és kompromisszumok sorozata kezdődik, amely összefonja James, Rachel, Fred és Fred elbűvölő, jó kapcsolatokkal rendelkező, tehetős felesége sorsát. Pezsdítően szórakoztató regény barátokról, szerelmesekről és egy fiatal nőről, aki kétségbeesetten próbál ellavírozni a kaotikus Írországi viszonyokban és a felnőttlétben.„Magával ragadóan szatirikus könyv, méltó párja Sally Rooney regényeinek, bemutatva a hatalom dinamikáját az egyetemeken, könyvkiadókban és a hálószobában. O’Donoughe biztos kézzel vezeti az olvasót, kis és nagy szembenézések között.” The New York Times„A Rachel-eset a felnőtté válás könyve, egyúttal sziporkázóan szellemes és sokszor megrázó szerelmi történet.” —TIME Magazine A szerzőről Caroline O’Donoghue a The New York Times bestseller szerzője és a díjnyertes Sentimental Garbage podcast háziasszonya. Két felnőtteknek szóló regényt írt, és egy tizenéveseknek szóló sorozatot természetfeletti erőkről.. Első regénye Az üdvöske címmel magyarul is megjelent. Az írországi Corkban született, ma Londonban él. Részlet a könyvből:Április veszélyes időszak, ha az ember egy olyan férfinak lesz a megszállottja, akit nehezebb megfogni, mint a tojásfehérjét. Elvileg ebben a hónapban tanulnom kellett volna és megírni a szakdolgozatomat. Ehelyett vagy szédelegtem a Carey-vel töltött éjszaka után, vagy biztosra vettem, hogy már nem él. Olykor napokig nem beszélt velem. Amikor aztán felbukkant, mindig aggodalommal hallgatta, mennyire feldúlt az eltűnése. De úgy aggódott, mint egy barát aggódik, amikor elpanaszolod, hogy az Országos Egészségügyi Szolgálat csak nyolc héttel későbbre adott időpontot a mammográfiára. Jaj, ne már! Milyen szarul működik ez a rendszer. Kár, hogy nincs másik, igaz?James, aki hasonló tortúrán ment keresztül dr. Byrne-nel, azt kérdezte, szerintem Carey lefekszik-e másokkal is. Tizenegy évvel később, így, utólag, számos beszélgetés után, úgy, hogy már sokkal többet tudok a férfiakról, még mindig azt gondolom, hogy nem. Egyszerűen csak nem tudta összerakni a dolgokat. A „dolgok” alatt itt most az életet értem. Ha lekéste a buszt, beteget jelentett. Nem akart sót venni (minek nekem olyan sok), ezért a Tescóból lopott kis adagokat, és egy üres borítékba szórta. Olyan ember volt, aki mindig azt tette, amit akart és amikor akarta, ám ha nem voltál közvetlenül a szeme előtt, akkor a ködös éterbe vesztél.– Carey-vel az a helyzet – magyarázta egyszer James, amikor késő este épp reménytelen embereink felett siránkoztunk –, hogy forró parázson is átmegy érted, de nem képes elkötelezni magát egy vacsora mellett.Elhittem. Most is elhiszem. Találkozott a barátainkkal. Ha együtt voltunk, akár kettesben, akár társaságban, éreztem, hogy a tekintete mindenhová követ. Ha buliban voltunk, elkapott a konyhában, tapogatott a ruha alatt, állandóan azzal dicsekedett mindenkinek, milyen jópofa dolgot mondtam a minap. Amíg zuhanyoztam, elolvasta a beadandóimat, és amikor előjöttem, nekem is felolvasta, miközben az ágyamban cigizett.– Mintha Noam Chomskyt dugnám – mondta. – Nagyon komoly.Amikor jó volt, akkor nagyon jó volt, és amikor elment, akkor nagyon elment. Ma már tudom, hogy sok minden az üzeneteken múlt. Carey és köztem hat év volt, de a korkülönbséget csak a telefonnal kapcsolatban érzékeltük. Számomra az udvarlást az üzenetküldés jelentette. Vagyis reggel és este üzenetet küldtem vagy kaptam. Minden üzenet végén egy x vagy hosszú x-sor, ha nagyon rendben vol