SZÁVAI DOROTTYA: A NYÍRFA KÉRGE - KÁNONOK TÖBBSZÓLAMÚSÁGA

A könyv a szerző 2002 és 2019 között publikált, válogatott magyar nyelvű tanulmányait és kritikáit tartalmazza a kortárs magyar költészetről (Kemény István, Lackfi János, Beney Zsuzsa, Rakovszky Zsuzsa, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna). A kötet két Szabó Lőrincről írt tanulmánnyal egészül ki, valamint egy, a kortárs magyar elégiáról szóló, szintetizáló jellegű dolgozattal. A nyírfa kérge. Kánonok többszólamúsága – a kortárs magyar líráról és néhány előzményéről a kortárs magyar lírában megmutatkozó kánonok többszólamúságát, néhány jelentős, egymástól elkülönülő és egymást átható költészeti kánont von vizsgálat alá.A minimálmonográfiák soraként is olvasható tanulmánygyűjtemény hármas mottója nem ornamentális elem kíván lenni. Arról az alapvető olvasói tapasztalatról szól a költészet nyelvén, amiről Kosztolányi így beszél: „Minden igazi vers csak önmagával egyenlő”, Baudelaire pedig ekként ragad meg: „mily rettenetesen hiábavaló megmagyarázni bármit bárkinek.” Az első két mottó által megfogalmazottak e kötet szerzőjénél hasonló hermeneutikai belátásként működnek, olyfajta írástapasztalatként, amit Maurice Blanchot a következőképpen fogalmazott meg: „Írni annyi, mint széttörni azt a köteléket, mely a beszédet hozzám fűzi, széttörni azt a viszonyrendszert, mely, miközben ťhozzádŤ beszéltet, abban az értelemben juttat szóhoz engem, melyet e beszéd tőled kap, mert megszólít téged: ő az a megszólítás, mely bennem kezdődik, mert benned végződik.”A könyv párbeszédet igyekszik nyitni, reményei szerint szét tud törni némi beszédköteléket, meg tud szólaltatni valamit a jelenkori és közelmúltbeli magyar lírai kánonokból, és mindenekelőtt meg tudja szólítani a kortárs magyar költészet és előzményei iránt érdeklődő olvasót.