A NEMZETKÖZI JOG HATÁSA A MAGYAR JOGGYAKORLATRA

Hány alkalommal idézte az Alkotmánybíróság az Emberi Jogok Európai Egyezményét? Milyen gyakran utalt a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) a nemzetközi jogra, és mely nemzetközi szerződések szerepeltek leggyakrabban a határozataiban? Mérhető-e a nemzetközi jogon alapuló érvek súlya az egyes döntésekben, és erre miképpen utalhatnak a határozatokban szereplő nyelvi kifejezések? Miért téves a nemzetközi szerződések „kihirdetéséről” beszélni? Milyen nemzetközi szokásjogi normákat ismert el eddig a Nemzetközi Bíróság, és mi az akadálya ezek alkalmazásának a magyar joggyakorlatban?Az ilyen kérdésekre adandó válaszokhoz, a könyvben új megközelítést és módszereket kellett alkalmazni, részben szakítva a megszokott régiekkel. Megfelelően kidolgozott szempontok alapján, átfogó empirikus vizsgálat alá kellett vetni a joggyakorlat egy-egy szeletét a nemzetközi jog érvényesülése tekintetében. A könyvben foglaltak nagyrészt a joggyakorlat jogszövegeinek (pl. bírósági határozatok) szoros olvasatán, fogalmi-logikai elemzésén, és kvantitatív feldolgozásán alapulnak. A szegedi jogpozitivista hagyományokból kinövő szövegempirizmus alkalmazása számos új vonatkozását tárja fel a nemzetközi jog és a magyar jog kapcsolatának.