A NAGY HÁBORÚ - HADITUDÓSÍTÁSOK I. (1914. NOVEMBER – 1915. JÚNIUS)

Molnár Ferenc a galíciai frontról figyelte az első világháború hadi eseményeit. Utazások, tapasztalatok, hadi események, háborús elmélkedések és katonákkal folytatott beszélgetések írásos vetületei, tanúvallomások váltják egymást – és persze őrületes közelképek a katonák hétköznapjairól, az árokásás „szépségeiről”, a mozgó tűzhelyek puskaporos romantikájáról, vasúti frontutazásról, a bakancsok és a szakácsok történeteiről, a lövészárok „otthonosságáról”. Megrázó panorámakép a frontvonalból, a frontvonalról azzal a nyelvi leleményességgel, amely Molnár sajátja, s időnként oly plasztikus leírásokkal, hogy szinte fényképeket vetítenek elénk zaklatott sorai.A haditudósítás-sorozat Az Est felkérésére készült. Az akkor 36 éves Molnár a balkáni, majd a galíciai frontról jelentkezett újabb és újabb beszámolókkal. A rövidebb hírek és tárcák, valamint a novellisztikus hosszú jelentések és hadi beszámolók révén elsőkézből adott hírt a háború mindennapjairól, a katonai élet megpróbáltatásairól, a hadi előkészületek mikéntjéről, hadijelentéseinek kacifántos postára adásáról, a sebesültek ápolásáról, a lövészárok fagyos hullaszagáról, Belgrád, Limanova, Krakkó és Przemyœl ostromáról.Túl azon, hogy a mű megkerülhetetlen háborús krónika, benne visszatérően megcsillan Molnár zsenije.Így ír például a cári orosz tájról 1915 januárjában: „Az országúton a falvak közelében faoszlopok állnak. A tetejükön sárgarézből domborított szentképekkel. Ezek úgy össze-vissza vannak az erdő körül lőve, hogy a szentet sem látni már rajtuk. Ha ezek az apró tárgyak így ki vannak lyuggatva, mennyi golyó repülhetett ki abból az erdőből erre az országútra, amely az oroszok szemében akkor egyszerre Bécset és Berlint jelentette! Csodálatos vad látvány ez a megritkított, megtépett erdő, amelyben három emelet magas sudár fák dőlnek keresztül-kasul egymásra. Néhol torlaszok vannak hirtelen kivágott, vastagabb törzsekből. Itt a frissen hasított fenyőgerendák vérfoltosak. Most nyugodalmasan ragyogó teli nap süti az erdőt. Így néz be a leégett tetejű házak falai közé is. Az erdőn túl egy szétlőtt parasztház romjaira világít élesen. A szobák falai pirosra, kékre, sárgára voltak festve, belül most olyanok ezek az eltörött faldarabok, mint valami mesevilág színes sziklái.”A Haditudósítások első részével Molnár-sorozatunk második kötetéhez érünk. Molnár Ferenc eddig kiadatlan kéziratainak gyűjtése és gondozása Kovács Attila Zoltán sorozatszerkesztő munkájának eredménye, aki nemcsak a hazai levéltári-könyvtári állományt kutatta, de a tengerentúli gyűjteményeket is. Molnár a szakmai (színházi, irodalmi, művelődéstörténeti) érdeklődésen túl szinte mindenről és mindenkiről írt – ha izgatta az adott téma vagy figura. Mindez a korai tárcákra ugyanúgy igaz, ahogy az emigrációs időszak írásaira is.A Nagy Háború második része már előkészületben.