A LOGOSZ FELISMERÉSE

Az emberi tudat hátterében egy -őstapasztaló- van, szavakkal kifejezhetetlen, csak utalni lehet rá: Én vagyok (és) Világosság. Az őstapasztalást János evangélista szavakba foglalja, és ezekből a szavakból új tapasztalás fakad: a Szó Világossága. A szóban ébred az ember. Felébredése új képességet hoz: a tanúbizonyság-tevés képességét.A kereszténység egész impulzusa az Alétheia jegyében áll, a rejtetlenségben: ami korábban rejtett volt, nyilvánosságba lép: ez a világosság. Alétheia az élő jelenlét: a világosság, a megismerés időn kívüli folyamatai, egy létesülésben lévő világ: az élő megismerés. Aki az igazságban él - jár , az föltétel nélkül mondja: Én vagyok. Szavak nélkül mondja, az igazság szférája a szavak nélküli -gondolkodásé-. Az Én-vagyok az Alétheia.A jót tenni fölöslegben, a kötelességen túl: ez a Kharisz. A Kharisz igéje mindig cselekvés.A teremtésben Kharis és Alétheia, szeretet és megismerés egy: a teremtés szeretetből lesz az iránt, amit megismer és ezáltal lesz: valami új. Föltételezi a kezdés - az őskezdet - képességét, és ezt jelenti. Az igazság szabad, azaz Kezdetből való, mert és hogy nélkül. Mindkét realitás visszasugárzó és kisugárzó, csak az adásban és befogadásban léteznek. -Kegyelmet kegyelemért-, mondja János. És ahol leírása ezt a valóságot ábrázolja, ott áll a Logoszlény szava: -Meglett- - azaz földi-kozmikus realitássá lett valami, ami nem -vala- öröktől fogva. Az ég kapuja kinyílt; és ennek a tettnek közvetítője számunkra János, az új szeretet apostola, a szeretett tanítvány, aki -marad- írásaiban, azokon át, az őskezdés ezen képességeinek fölkeltője az emberi szívekben: az első ember, akiben vallásos tapasztalás és megismerés, imádat és tudati ébredés egyazon történéssé váltak.