HALÁSZ HAJNALKA – LŐRINCZ CSONGOR: A LÍRAI HANG TÚLOLDALAI JÓZSEF ATTILA-OLVASATOK

Jelen tanulmánykötet József Attila életművének fontos csomópontjait elsősorban nyelvi-poétikai szempontból vizsgálja, kitérve költészettörténeti és nyelvszemléleti kérdésekre is. A tanulmányok szerzői a József Attila-szövegek mint szövegek olvasására vállalkoznak, természetesen korántsem előzmények nélkül, mindez azonban olyan tartalmi és módszertani koncentrációban jut érvényre, ami korábban aligha valósulhatott meg ilyen mértékben. A gyűjtemény ugyanakkor nem pusztán az életmű bizonyos interpretációs kérdéseire összpontosít, de általános irodalomtudományi horizonton is alapkutatási és lehetőség szerint problémamegoldási innovációt kísérel meg egyes, igencsak aktuális kultúratudományos kihívásokkal szemközt. Mindegyik tanulmányt vagy József Attila művének átfogóbb kérdései, vagy ezzel együtt, de akár ezen túl szisztematikus kultúra-, nyelv- és szubjektumelméleti problémák foglalkoztatják (például a „biopoétika” kontextusában). A kötet ezzel új vagy más (túl)oldalait világítja meg a József Attila-lírának számos bevett értelmezési kódhoz képest, továbbra is nyugtalanítóan frissnek és provokatívnak mutatva e költészet megszólító erejét. A kötet szerzői: Ágoston Enikő Anna, Bónus Tibor, Halász Hajnalka, Horváth Kornélia, Horváth Péter, Kulcsár-Szabó Zoltán, Lénárt Tamás, Lőrincz Csongor, Mezei Gábor, Osztroluczky Sarolta, Pataky Adrienn, Simon Gábor, Smid Róbert, Szabó Csaba, Szabó Marcell, Tátrai Szilárd, Török Sándor Mátyás „A kötet tanulmányai nemcsak hatástörténeti, irodalom- és költészettörténeti távlatban vizsgálják József Attila életművét (a korai pályaszakasztól kezdve az avantgárd hatásokon át a kései versekig), hanem olyan interdiszciplináris értelmezési lehetőségeit is felvázolják, amelyek a recepció korábbi irányvonalaihoz képest új szempontokkal járulhatnak hozzá e versek értelmezéséhez. Ennek kapcsán elsősorban azokat a kérdésirányokat kell kiemelni, amelyek az elmúlt években a legmarkánsabb módon formálták át az irodalom- és kultúratudományok kontextusát. A természet, a környezet, az élő szervezet és egyáltalán az élet (mibenlétének, fennállásának, fennmaradásának) a kérdése, amely ma – nemcsak a romantikához, a klasszikus és a későmodernséghez, de már az ezredfordulóhoz képest is – lényegileg másképp, új és egyre sürgetőbb módon jelentkezik, nemcsak az ezekkel hagyományosan foglalkozó tudományágakat, például a biológiát és az ökológiát állította új kihívások elé, hanem azokat a humán tudományokat is, amelyek ezeket a kérdéseket már mindig is az emberhez, a nyelvhez vagy a kultúrához való viszonyukban vizsgálták.”