A LENGYEL DOKI MAROKKÓI MENYEGZŐJE

A lengyel doki menyegzőjének marokkói története abbóla fajtából való, amely a lehető legbohókásabban indul és a lehetőlegmeghatóbban ér véget.„A vőlegény, akit megint széles munkásvállak emeltek a magasba,felhajtotta fehér – mostanra már mindenféle foltoktól, zsírtól, fűtől,bortól szennyes és korántsem makulátlan – dzsellabája csuklyáját… –,felhajtotta hát a csuklyát, amelyet a fejére húztak, és meredten bámulnikezdte… hogy is mondjam? … szemrevételezte a nőt, teljes ámulatban.Dávija ugyanis szép volt, nagyon szép, az a fajta helyi szépség, amelya berber és a Banú-Hilál-féle vér találkozásából születik.”„Ez csak mendemonda, főnök. És nincs semmi bizonyíték, hogyvalóban gyilkosság történt volna. Egy rézműves, egy bizonyos Dadúsia Kennaria negyedben megkérte az egyik szép lány kezét, és a családbele is egyezett a frigybe. Épp zajlottak az esküvő előkészületei,amikor Muláj Mimún pasa sajnálatos módon kiszúrta magánaka nőt. A rézműves egyik napról a másikra eltűnt. Elment az egyikmegrendelőjéhez, és nem tért vissza. Soha többé nem látták. Így aztána pasa néhány hónap elteltével a szépséget is a feleségei között tudhatta.Nem sokkal később aztán mégiscsak megtagadta, a dühödt családhatalmas szégyenére. Azt beszélik, a pasa tüntette el a rézművest.”Fouad Laroui, az elbeszéléskötet szerzője 2013-banGoncourt-díjat kapott