A KERESZTÉNY HIT FOGSÁGÁBAN

Az „Illúziók fogságában” című könyvemben a magyar történelemmel kapcsolatos néhány tévhitet igyekeztem eloszlatni. Most a Bibliát vettem górcső alá, tovább haladva azon az úton, melyet néhány felvilágosult pápa jelölt ki. XXIII. János pápa a II. Vatikáni Zsinaton 1962. július 1-én tartott beszédében egy őszinte pillanatában azt találta mondani, hogy az Ószövetség az összelopkodott s átírt ókori hagyományoknak és a letűnt népek megmásított történelmének gyűjteménye.Erre ráerősített Ferenc pápa, amikor a Pápai Tudományos Akadémián 2014. októberében azt mondta, hogy az evolúció és az ősrobbanás elméletei valósak, az Isten nem egy „varázsló, varázspálcával.” A pápa azt fejtegette, hogy az ősrobbanás nem áll szemben az isteni beavatkozással. Szerint a dolog valójában úgy történhetett, hogy az Isten beavatkozott az ősrobbanásba, de a továbbiakat rábízta az evolúcióra.Ha jól belegondolunk, akkor kiderül, hogy ezek az igen magas egyházi fórumról, a legautentikusabb helyről származó megnyilatkozások lényegében anulálták az egész Ószövetséget, végképp eltörölték azt a képet, amelyet főszereplőjéről, az Istenről az eltelt 2000 év során kialakítottunk magunknak. Az ősrobbanás környékén „tartózkodó” és az ősrobbanás utáni történéseket az evolúciónak átengedő Isten ezek szerint nem teremtette meg a Világmindenséget, különösen pedig nem teremtette meg az Embert. Ebből viszont az következik, hogy Krisztus világrajöveteléhez és az emberiséggel azóta történtekhez sem lehet köze. Ezzel pedig automatikusan semmivé foszlik Jézus Krisztus, a pusztai próféta isteni mivoltának legendája is, az erre épülő egész hiedelemrendszerrel együtt. Ami megmaradhat, az csak álmodozás valamiféle túlvilágról, és az életen túli életről szóló - a génjeinkben hordozott - makacs hit.Az így kialakult helyzet kiváló alkalmat ad arra, hogy ezeknek a változásoknak a tükrében újragondoljuk a keresztény hitvilágot, megtartva annak megőrzendő, kétségtelen értékeit.Ez a könyv a téma illő felvezetése, majd a keletkezett romok eltakarítása és a keresztény hitvilág megmaradt értékeinek számbavétele után, a „hogyan tovább” kérdésére és az ezen való elmélkedésre tesz szerény kísérletet.