A DALLERGUT ÁLOMÁRUHÁZ

Valahol egy távoli, titokzatos vidéken létezik egy város, ami hosszú évszázadok óta álmok forgalmazásából tartja fenn magát. Barátságos utcáit minden éjjel ellepik a pizsamás, mezítlábas vásárlók: mindannyian a híres DallerGut Álomáruház felé sietnek, hogy álmot válasszanak maguknak. Van, aki inspirációt keres, van, aki a jövőt szeretné látni; van, aki rég halott szeretteivel találkozna, és előfordul, hogy valaki rémálomtól szeretne borzongani. Egyvalami közös bennük: ébredés után egyikük sem emlékszik, hogy éjjel az álomáruházban járt.I Mije első, rendkívül népszerű könyvében különleges világot teremt: arra keresi a választ, hogy hol és hogyan születnek az álmok, és miként találják meg álmodóikat. Legyen szó szerelmet kereső fiatal lányról, gyászoló unokáról, alkotói válságban szenvedő művészről, gyermektelen párról, a bölcs DallerGut mindannyiuk számára megtalálja a tökéletes álmot.Az álomáruházban zajló kalandos mindennapok betekintést engednek egy tudat alatti, de nyüzsgő és létező világba, amiről talán nem is sejtjük, mennyire közel van a mi valóságunkhoz…Részlet a könyvből:Ding-dong.A 1011-es vevő fizetsége beérkezett. Kis mennyiségű izgalom egy látnokálomért.– Weather asszony! A múlt héten eladott látnokálmok! Az emberek elkezdtek fizetni értük!– Igazán? Ez remek! Ideje, hogy Kokó eljöjjön azért, ami neki jár. El kell kezdenem készpénzre váltani a fizetséget.Több vevő is megjelent, akik semmiképpen sem akartak látnokálmot vásárolni, de aztán, DallerGut tanácsára, végül azzal távoztak.Ding-dong.Kis mennyiségű csodálkozás egy látnokálomért.Ding-dong.Kis mennyiségű kíváncsiság egy látnokálomért.– Változatos fizetségeket kapunk. Még csodálkozást és kíváncsiságot is! – örvendezett Penny.– Na, lássuk! – mondta lelkesen DallerGut, aki éppen a Szemhéjmérőket tisztogatta a lány mögött. – Remek! Mondtam neked, hogy a vevők döntik el, hogy egy álom hasznos-e számukra.Végigfutott a képernyőn, és az egérrel külön-külön az értesítésekre kattintott.– DallerGut, az előbb mintha láttam volna egy értesítést frissítésről… Ugye nem kapcsoltad ki? Mondtam neked, hogy up to date-nek kell lennie a rendszernek, és frissülnie kell a vírusirtónak is – mondta a magáét Weather.– Annyira sok van belőlük…– Micsoda?– Mindegy, Weather… – hallgatott el DallerGut.– Egyébként mi az a „déja vu”? – nézegette Penny a befizetésekkel beérkező értékelésekben található új kifejezést. – Mindegyik vevőnk azt írja, hogy elképesztő „déja vu”-ben volt része.– A „déja vu” azt jelenti: valami, amit már láttunk. Úgy érezzük, hogy megtapasztaltunk valamit, pedig tudjuk, hogy nem ez a helyzet. Hát nem csodálatos? A vevőink ezt a remek elnevezést találták ki a látnokálmok hatásának. Igazán kreatív! – lelkendezett DallerGut.– Persze ők ezt nem tudják – vágott közbe Weather. – A legtöbben elcsodálkoznak ugyan a „déja vu”-n, de aztán egyszerű illúzióként lépnek túl rajta.– Valóban? Ez elszomorító. Mennyi erőfeszítésünkbe került, hogy eladjuk ezeket a látnokálmokat, és aztán csak ennyi… – Penny csüggedten vakarta a tarkóját.– De hát ez a lényeg! – nevetett DallerGut. – Senki sem zavarodik össze a jövőjét látva!– Hát persze, hogy nem zavarodtak össze, hiszen, ha úgy vesszük, semmit sem láttak – csóválta a fejét Penny, és fogalma sem volt arról, hogy DallerGut hova akart kilyukadni.– Mi pedig pontosan ezt akartuk – tápászkodott fel mosolyogva DallerGut. – Szomjas vagyok. Szerzek magamnak valami hideget. Ó, és talán csöppentek bele némi kíváncsiságot a ma bejött adagból…DallerGut egy pohárral a kezében eltűnt a raktárban.– Ezért hozza Babaszundi Kokó a mi üzletünkbe a megmaradt termékeit – suttogta Weather. – A többiek nem veszik be ezeket, mert fogalmuk sincsen, hogyan értékesítsék őket.Penny elgondolkodott. DallerGut mindig megvárta a megfelelő vásárlót, nem adta csak úgy oda a látnokálmokat. A másodperc egy töredékéig felvetődött benne, hogy DallerGut talán maga is látja a jövőt.– Bele szeretnék látni DallerGut fejébe – motyogta Penny.DallerGut már vissza is jött a raktárból.