A 133 NAPOS „VÖRÖS FARSANG” - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG RÖVID TÖRTÉNETE

Okkal ragadja meg képzeletünket a Magyarországi Tanácsköztársaság 133 napja, amikor a régi magyar elitet elsöprő első világháborús vereség nyomán a kommunisták, a szakszervezeti bürokraták mellett hatalomra jutottak azok a progresszív értelmiségiek is, akik egyik napról a másikra akarták átalakítani a gazdaságot és a társadalmat, megreformálni az oktatást és a kultúrát – egy katasztrofális helyzetben. Ha 1919. március 21-re Magyarország nem jut a megszűnés küszöbére, sosem kiáltják ki a proletárdiktatúrát. A „polgári világ teljes összeomlása”, a Károlyi Mihály-féle „koalíciós kormányzás csődje”, a fenyegető „külpolitikai katasztrófa”, az idegen megszállás réme azonban széles körben hitette el, hogy „az országot az összeomlás anarchiájától csak a szocializmus, a kommunizmus megteremtése mentheti meg”. Tóth Árpád Az új Isten című versével hódolt a „piros Keletről” érkező, és a „sápadt Nyugat” arcába lépő vörös kolosszusnak, de csakhamar kiderült, hogy az hazánkban agyaglábakon állt. Bár a Vörös Újságban rendre azzal hitegettek, hogy már holnap kitörhet a világforradalom, annak elmaradása bukásra ítélte az utópisztikus kísérletet. Csunderlik Péter lényegretörő, olvasmányos kötete új szempontokat is kínálva mutatja be a Tanácsköztársaság négy és fél hónapját – mindig a megértés igényével, amely nem egyenlő a felmentéssel.