Nem volt egyszerű elénekelni ezt a lélekcirkuszt. Ezek olyan dolgok, amiket csendben megélünk, de hallgatunk róluk. Miközben jöttek velem szemben a sorok, végig képeket láttam a múltból, a jelenből vagy éppen a még meg nem történt esetleges jövőmből. Nem fért bele a hazugság vagy szépítgetés, mert a bohóc most nem csak kifelé énekelt, hanem nagyon is magának, magáról. Láttam a szomorú arcomat, a szenvedőt, vagy a bátrat, a mosolygóst, a kuncogót, a szerelmest, a jól otthagyottat, a reményteli harcost, a kicsit és a nagyot. Mindig is foglalkoztatott, hogy mért vagyok én itt? Egyszer csak kitisztul, hogy talán pont a nagy attrakció miatt. Már ha kiderül, hogy melyik is az.Ha kívülről nézzük, tényleg az van, hogy az élet, a lélek folyamatosan háló nélkül szaltózik, az meg, hogy hogy sikerült a mutatvány majd egyszer valahol a legvégén kiderül. Addig meg lesz dobpergés és szólnak a harsonák, lesz zene és tánc, lehet néha nem úgy sikerül, ahogy kéne, akkor majd elesek és felállok és próbálk