HOTEL SAPIENS

Valahol a nem túl távoli, posztapokaliptikus jövőben, amikor már számítógépes algoritmusok uralják a világot, létezik egy hely, mely egyszerre börtöne, múzeuma, elmegyógyintézete, iskolája és mindenekelőtt menedéke a kihalóban lévő életformáknak, az embereknek. A Hotel Sapiens lakóit érzelemmentes, kibernetikus apácák felügyelik és egyetlen szórakozásként híres filozófusok és tudósok újraprogramozott hologramjai tartanak számukra különös szemináriumokat. Az egymással feleselő, kaleidoszkópszerű elbeszélésekből többek között megismerhetjük a bámészkodót, aki a felhők helyett immár a vegyszercsíkokat tanulmányozza; az embert, aki önmaga árnyéka; a statisztikust, aki szeretett volna megszelídíteni egy Gauss-görbét; a pszichiátert, aki a saját betegévé változott; a mindenkori átlagot képviselő Hétköznapi Embert. A kötetből még megtudhatjuk, hogy miként teljesedik be egy jóslat, hogy néz ki a Föld zászlaja, vagy éppen mit gondolnak az emberekről a növények. A sokszor filozofikus mélységű történetszálakból végül összeáll egy történet, melyből kiderül, miképpen változott az egykor uralkodó faj pátyolgatni való gyermekké, és hogy ebben a nyomasztó és abszurd világban, ahol a mindent ellepő tejfehér ködben csak és kizárólag önmagukra számíthatnak, képesek-e egyáltalán megőrizni egyetlen kincsüket: emberi mivoltukat.